1. Valamit valamiért: Érezd az erőt! Az akaraterőt! Ahogy edzel, úgy fogsz versenyezni, mérkőzni.
2. Az alapok: Tanulj meg jól futni, dobni, ugrani! egy rosszul begyakorolt mozdulatot kijavítani eszméletlenül nehéz! Elemezd saját mozgásodat!
3. Csapatszellem: Kézilabdázni egyedül nem lehet! Becsüld hát meg a partneredet, az ellenfeledet, mert pontosan olyan nagy szükséged van rájuk, mint nekik rád!
4. A vereség: A vereség kellemetlen, de nem szégyen. A játék ugyanolyan velejárója, mint a győzelem. Még ha valamivel kínosabb is elviselni, nehezebb feldolgozni. A vereségre érdemes tehát felkészülni. Mondjuk- és ez a legszerencsésebb figura- győzelmekkel. A sikeres játékosnak önbizalmat ad a győzelem a törvényszerűen bekövetkező vereségek elviseléséhez. És fordítva: ahhoz, hogy a győzelmet egészségesen – hogy ne mondjam elegánsan – fogadd el, meg kell tanulnod veszíteni! A legnagyobb jutalmat az a tudat adhatja, hogy a magunk részéről mindent megtettünk a sikerért. Független, hogy a siker bekövetkezett-e, vagy sem.
5. A siker piramisa: A siker piramisát tettekből kell felépítened. Gyakran panaszkodunk helyzetünkre- többnyire okkal- irigyelünk másokat- gyakran van miért- ugyanakkor viszont kihagyjuk a „ziccert”. Nem vesszük észre, nem fedezzük fel a lehetőségeinket , vagy ha mégis, nem élünk velük.
Néhány állomás a sikerhez:
- Idegenrendszeri stabilitás
- Képesség a figyelem hosszú időn át tartó fenntartásáért
- Alkalmazkodóképesség a gyorsan változó, és szokatlan szituációkhoz
- Önbizalom, kockázatvállalás/támadószelleműség/
Vizsgáljuk meg, hogy is van ez a kézilabdában!
6. Összpontosítás: Már abban a pillanatban fontos, amikor először vettél a kezedbe kézilabdát, hiszen kellő feleannyi idő alatt lehet újabb és újabb elemeket megtanulni.
7. Szorgalom: Csak a munka teremt új értéket. A kézilabdában is igaz, hogy a kitartó munkát semmi sem helyettesítheti, siker csak jelentős áldozatok árán, időnként önsanyargató edzésekkel érhető el.
8. Lelkesedés: Csináld szívvel, lélekkel, meggyőződéssel,- vagy sehogy.
9. Erőnlét: Ha két csapat között minden más tényező egyenlő, akkor a jobb erőnléttel felvértezett csapat fog győzni.
10. Közösségi szellem: Ha edzésen csak visszafogott tempóba dolgozol, sablonos helyzeteket oldasz meg, a mérkőzés fezsültebb hangulatában, magasabb iramában törvényszerűen csődöt mondasz. Ezért kell „kiszolgálni” a társunkat, adj, hogy kaphass!
11. Önfegyelem: Ha elveszíted a fejed, elveszíted a mérkőzést! A „begőzölt” kézilabdás képtelen a játékra figyelni, sorra követi el a hibákat, felesleges, gyermeteg, sőt hajmeresztő hibákat, és hátrányba kényszeríti a csapatát.
12. Önbizalom: Az ember hite saját magában! A sportban: a tudat, hogy minden tőle telhetőt elkövetett a jó szereplésért, azért, hogy az adott mérkőzésen tudása legjavát nyújthassa. Az önhittség legalább olyan káros, mint az önbizalom hiánya!
13. A játékos és az edző: Odaírható még egy szó: szülő. Mert hármójuk kapcsolata igen bonyolult, sőt problémás. Pedig milyen egyszerűnek látszik. Az edző a főnök ennyi! Csakhogy előfordul, hogy a játékos és a szülő ezt nem akarja tudomásul venni, elismeri, már a játékos pályája elején kétségbe vonja, vitatja ez edző módszereit, szakmai elképzeléseit, viselkedését,…minden szavát, tettét, mozdulatát. Abban, hogy ilyesfajta kapcsolat kialakul, az edző, a játékos, a szülő egyaránt hibás. Az edzőnek meg kell alapoznia a tekintélyét, a játékosnak és a szülőnek pedig tudomásul kell vennie, hogy az edzőé a vezető szerep. A játékos dolga, hogy figyeljen, megértse az edző elképzeléseit, s ha nem érti meg kérdezzen! Ha tehát az edző és a játékos, vagy a szülő között bárminemű nézetkülönbség merül fel legokosabb azt őszintén megbeszélni! Ne fordulj magadba, ne légy mogorva, ne dalkálj magadba vélt, vagy valódi sérelmeket, és főleg ne mondj, még csak ne is gondolj olyat, amit később magad is megbánnád.
Fentiekből következik továbbá, hogy rendszeresen pozitív gondolatokkal kell foglalkoznunk!
Ha a fentieket magadévá tudod tenni, biztos nagyon sok sikert érsz el a sportban és az életben egyaránt.
Tolna 2007 április